BLOG

cserében.

2010-08-27 12:51 péntek#

Mivel én megosztottam valami személyeset, tegnapelőtt éjjel (az ominózus sms, még mindig, igen), ezért "valamit valamiért" alapon megadta a blogja címét. Hmm. Really interesting. 

Ma este pedig go túdö Balaton.  

Szidy írta

2010-08-26 11:04 csütörtök#

Van úgy, hogy egyáltalán nem azt teszem, amit a józaneszem diktál, mégsem meggondolatlanul, hanem hosszú fontolgatás után. Általában éjjel, olyankor törnek rám furcsa késztetések, hogy ezt és azt csináljam, de azonnal. Pro és kontra érveket hozok fel, nem tudok aludni, és végül már-már kétségbeesve, de megteszem, amit akarok (akarok?). Másnap a legelső gondolatom az, hogy ezt meg kellene bánjam, mert hülyeségvolt, mert semmiértelme, mert csak égettemmagam, és mégsem bánom. Mert egyszerűen nem. Hülyét csináltam magamból, egy szentimentális kislányt, ésakkor? :) Megkönnyebbültem. Lehet többet soha nem fog velem beszélni, de nemszámít, amúgysem kommunikáltunk túl gyakran.

(egyébként sms-t írtam Szabinak, arról, hogy ő milyen jó és értékes ember.)

(update: csak most kapta meg, és köszöni, és szerinte abszurd, hogy fél kettőkor ilyeneken jár az agyam...)

néha.

2010-08-25 23:08 szerda#

Néha úgy elküldenék mindenkit a francba. Leginkább magamat. Ésésésés... jó-jó, lényegtelen. 

Szidy írta

2010-08-23 22:27 hétfő#

Szidónia családi állapota: kapcsolatban. Én személy szerint sulikezdés után (merthogy csak akkor találkozunk, addig nem igazi ez) max egy hónapot szavazok magamnak, magunknak. Maximum. Úgy tűnik, az ismerőseim még ennyit se adnak nekem, mert már négyen megkérdezték, hogy "még mindig együtt vagytok?", sőt, van, aki már kétszer is. Süt rólam, hogy engem nehéz lekötni.

Szidy írta

2010-08-22 18:58 vasárnap#

Megkaptam életem első fekete teniszcipőjét és Maidenes pólóját :) Hiányzik úgy valami, de nem tudom, hogy mi. Valaki, méjbi. Mindegy. Tegnap voltunk sörözni Adéllal és Andival, cigiztünk Katóval, pedig aztmondtamnemfogok, ezismindegy. Mindenmindegy.

Szidy írta

2010-08-20 22:59 péntek#

Ma sétáltunk Enivel, és a bolt előtt megállt egy busz. Elárasztották az ismeretlen emberek a boltot, és előtte azt a részt, mi meg 20 percig azt találgattuk, hogy milyen nyelven beszélnek. Igazából kizártuk a magyart, a románt, az angolt, a németet, a franciát, a spanyolt, az olaszt, a portugált, és az oroszt. Nameg a latint. xD A végén már nagyon röhögtünk. Én dánra tippeltem volna. Miután elmentek, kiderült, hogy csehek voltak. Afene. :P

halott virágok illatát nyögik a fák...

2010-08-19 13:26 csütörtök#

"Veled jó beszélni, mert van benned valami misztikus, csak néha felhúzod magad köré a falaidat és azt fárasztó bombázgatni.", "Én téged még annyira se ismerlek, mint gondoltam." -- Lóri.

Sometimes. Too much. From me. For me. 

Olyan naiv kislány vagyok. Felnövök majd egyszer az igazi, nagy emberi érzésekhez, véleményekhez, döntésekhez? Ugye igen? 

Szidy írta

2010-08-16 19:39 hétfő#

Hazajöttem. Húha. H... izé. Ha az utolsó estét nem veszem figyelembe, akkor ez a tábor szar volt, összességében. Voltak jó pillanatok: B. Szilárddal éjszakai beszélgetés (miegymás, khm.), Eddára tombolás a negyedik sorban, sok új arc, jóarc (K. Szilárd *.*), a stoppolások, bevásárlások Zsuzsákkal, sokatröhögés velük, beszélgetős délután Eszterékkel, megúgy ennyi is, azt hiszem. Ezek, bármilyen jók is voltak, eltörpültek e negatívumok mellett. Már alapból a körülményeket, a környezetet nem szerettem. A seholnincstükör-besemlehetzárni-nincsmelegvíz-órákatkellsorbanállni tusolókat, ahol bármikor rádnyithattak, ellentétes nemű, segrrészeg emberek is, és egész héten nem lehetett tükörbe nézni (jó'vanna, engem ez idegesít, akkoris). Első este a jégeső összedöntötte a fél sátrunkat, beáztunk, kegyetlenül. Nem volt elég meleg ruhánk, minden este reszketve aludtam el (két éjjel izolír nélkül: egyszer, mert vizes volt, egyszer mert Lóri kitúrt a helyemről -.-). Nem ettem, öt napig szinte semmit nem ettem. Ugyanakkor szombaton szépen kiütöttem magam (nem öntudatlanságig, de ennyire még sosem... hjaj. elítélem, igen, énis.). Egyre többet cigiztem, de utólag annyira kiakadtam magamtól, hogy többet nem fogok. Nem akarok. Kész. A koncertek nem tetszettek (pedig úgy terveztem, hogy a Depressziót élvezni fogom, de arról nagyrészt lemaradtam - nem bántam, jobb programom volt :D). Meg úgy egészében ez a hatalmas nacionalizmus, ez a még a fűnek is magyar szaga van, és a kövek is azt ordítják, hogy "Vesszen Trianon" - hangulat nekem rég sok volt. Brr. Túlzás, abszolút túlzás, de hát az egész tábor ennek a szellemében szerveződött meg, szóval ezt ott eszem ágában sem volt hangoztatni. Itt sem fogom kifejteni, hogy mit gondolok, de nekem is van magyar öntudatom, persze, én sem vagyok oda azért, hogy Romániában élünk, de nem esek szélsőségekbe. Undorító szélsőségekbe. Hagyjukis. B. Szilárd szombatom teljesen és abszolút, és nagyon ésés... kiakasztott. Oké, hogy én vagyok a hülyepicsa, akinek nem kell hosszútávú, csak párnapos, és kihasználok mindenkit, és nem tervezem már a házasságom, mert nem érzem úgy, hogy vele bármi komoly is kellene nekem; jólvan, nem szögeztem ezt le előre, nem mondtam el, hogy mire számíthat, nem kérdeztem meg, hogy még így is kellek-e, de hát könyörgöm! Gyerekes és naiv, és nyomulós, és szánalmas volt az, ahogy viselkedett. Nem csak szerintem, mások, idegenek szerint is. Hjaj. Lényegtelen. Csak ideges leszek megint, ha erre gondolok.

De a tegnap este! Az a tegnap este! Ó, már-már tökéletes volt, idillikus. Úgytényleg. Két nagyonjó, nagyonpozitív, nagyonfelejthetetlen élmény miatt. Szabi felhívott Maiden koncertről, az egyik kedvenc számomnál, hogy telefonon keresztül meghallgathassam! Atyaég és húazta! Én... én szóhoz se jutottam. O.O Hogy valaki ennyire aranyos legyen! Aranyember. Amazing. Annyira feldobott :)

Utána pedig Huni. Hát Huni. H... izé. Nos, ő is egy jóember. Nagyonis. Elméletileg abban maradtunk, hogy lesz ennek folytatása a tábor után is, ha már egy városban sulizunk, hjaj. Majd meglátjuk. Ha nem is, akkor is kaptam tőle (is) egy szép estét, és ezért hálás vagyok, lehetek, vagyok. Óóó. Beszélnék erről valakivel, úgy négyszemközt, de majd... majd.

Találkoztam végre élőben Lórival. Nem tettem túl jó benyomást, nem is erőlködtem, de igazából örülök, hogy ismerem őt :)

A drog árulgatós sztoriról nem írok, mert nem, de azért hihetetlen, hogy az osztálytársaim közül valaki ilyenbe keveredjen.

Ennyit mára. Csókolom.

Szidy írta

2010-08-08 16:03 vasárnap#

Úúúhaa! Tegnap éjjel, a keresztelőben eljutottunk arra a szintre, hogy anyuék már nem zárkóznak el teljesen a magyarországi egyetem gondolatától! Sőt, ők kezdeményezték, hogy beszéljünk erről! Hihetetlen.

Szidy írta

2010-08-06 21:28 péntek#

Ma egy MATEKtanárnő az üzletben azt kérte az elárusítónőtől, hogy váltson el egy 50 lejest, de úgy, hogy EGY darab egy lejes legyen benne. Hátjó. Kicsit röhögtem csak. :P

Szidy írta

2010-08-04 22:17 szerda#

Elképesztő vagyok és aranyember. Lóri szerint. Meg még sok más. Tegnap este/éjjel kielemzett, miután megbeszéltük ezt az ÁgiLóri dolgot. Sajnálom, hogy összevesztek. Nagyon :(

az.

2010-08-02 21:56 hétfő#

Irigylem a mások boldogságát. Na az a nagy helyzet. Pont. 

Szidy írta

2010-07-31 10:43 szombat#

Karácsonykor, amikor az odaégetett mézeskalács és a padláson poshadó fenyődíszek illatának egyvelege, a tömény, mindenhonnan áradó giccs is fenségesnek tűnik, amikor úgy érzed, minden perc ajándék, megismételhetetlen (annak ellenére, hogy minden évben szinte menetrendszerűen megismétlődik), olyankor túlcsordul benned az egész évben felhalmozódó, ki nem mutatott hála, és késztetést érzel, hogy mindenkit elárassz szereteteddel, még a vén, perverz postásbácsira is mosolyogsz, megbecsülsz minden apró kedves gesztust, és írtózól a gondolattól, hogy akár csak véletlenül is árthatsz felebarátodnak.

Nos, most nincs karácsony. Lelkiismeretfurdalás nélkül verekedhetek az öcsémmel.

update: azt álmodtam az éjjel, hogy baleseteztem egy fehér autóval. félelmetesen élethű volt.

update: ó, és igen, elfelejtettem, pedig be akartam ide jegyezni: Julcsinak B lett a CAE-je :D és überkirály (nem, nem szoktam ezt a jelzőt használni), meg büszke vagyok, hogy ismerem estébé.

all the crazy shit I did tonight...

2010-07-26 19:05 hétfő#

Annyira de annyira és tényleg annyira eszméletlen jó volt! Nem mondom, hogy minden, mert nem volt minden jó, sőt, bőven volt rossz dolog is (éhezés, nemalvás, klikkesedés, a csütörtök úgy egészen, meg sötöbö), de ezek nem számítanak. Olyan sok új, félidegen vagy teljesen idegen ember került hozzám közel pár nap alatt, hogy az hihetetlen (Zsuzsa, Zsuzsi, Szidi, Előd, macsóSzilárd, aranyosSzilárd, Gergő, Laci, Alpár, Gréti, Tünde, Levi éstovábbtovább...). Ismerkedtem rendesen (egyesek szerint túlságosan is, mert miazhogy annyi pasi rámszállt? O.o), de erélyes voltam és többnyire csak beszélgettünk. Többnyire. Szombaton túl sok volt a vodka és a vörösbor, és Levi túl nyomulós volt... namindegy. Jóvolt, azért. Csak odaadtam neki az egyik karkötőmet és azt rettenetesen sajnálom. Messze lakik, hiába ismételgeti nekem most messen, hogy hiányzom. Ő nem is hiányzik annyira, hogy őszinte legyek :P Szervező volt, jövőre is az lesz, akkor is találkozunk, éskész. Nade Szilárd... hátigen *.* Vele is utolsó nap találkoztam, és ő sem lakik túl közel (csak három óra kocsival), dee izéé. Olyan kis édesaranyos. 16 nap és látom egy másik táborban :D Ennyit erről, nem hiszem hogy a részleteket ki szeretném teregetni.

Túráztunk, megáztunk, megtanultam a kicsikutyatarkát harmonikázni, Bori szerint elérkeztem az elzüllés tetőfokára, amikor pénteken (jó, belátom, talán nem csak szombaton ittam túl sokat) nyílvános helyen énekeltem, hangosan, ÉN! Jesus! Szerintem is szörnyű. Csöveztünk a forrásnál, sokat játszottunk, tóparton fűben feküdtünk, hideg folyóban gázoltuk, másfél órákat álltunk sorban a tusoló előtt, rüvidfilmeket meg szar hosszúfilmet néztünk, humoresteken voltunk (Felméri Péter és Szomszédnéni! *.*), idegeneket szólítottunk le, hotdogot kerestünk, minden nap hajnalig partiztunk, és szerelmes lettem Rúzsa Magdi hangjába! Ő, és a Magashegyi Underground tetszett a legjobban. A Bikini például ötödször már unalmasszar, a Tündérground először is pocsék. Annyira nem is voltak lényegesek a koncertek.

Nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok cigizni, sőt, hogy egyáltalán fogok cigizni, vagy hogy ha iszok, akkor ennyire kommunikatív vagyok... nemfontos.      

vissza.

2010-07-25 22:20 vasárnap#

Nagyon fáj a nyelvem (ésezmostnempublikustudom), meg a lábam, mindkettő, és hullafáradt vagyok (ma például alig aludtam három órát), de mindezt csak azért sorolom ide fel, hogy kissé visszarántsam magam a földre. Nagyonis, túlságosen elszálltam. Húúha. Majd mesélek holnap, mindenképpen, muszáj :D